Az ajak- és szájpadhasadék kialakulásában genetikai hajlam és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A genetikai hajlamot több, rendszerint nagyszámú kishatású gén együttesen jelenti, de a betegség tényleges kialakulásához a környezeti tényezők kiváltó hatása is szükséges.
A genetikai hajlamhoz vezető kishatású génekkel valamennyien rendelkezünk, de eltérő számban. A népesség tagjai e hajlamosító gének száma szempontjából folyamatos eloszlást mutatnak: van akiben kevés, van akiben sok ilyen hajlamosító gén található. Az egyedek a kóros gének száma szerint egy Gauss görbével jellemezhető folyamatos eloszlást mutatnak. A betegség kialakulásához e hajlamosító gének meghatározott száma szükséges. A görbe azon pontját, amely a betegség kialakulásához elegendő hajlamosító génnek felel meg, küszöbértéknek nevezzük. A küszöbértéket egy egyensúlyi pontként kell elképzelnünk: ha a hajlamosító tényezők többsége megváltoztatja az egyensúlyt, kialakul a betegség, ha a genetikai védő hatások érvényesülnek, akkor pedig nem.
Az ajak és szájpadhasadékos gyermekekben e hajlamosító gének száma elegendő a betegség kialakulásához. Attól függően, milyen erős a genetikai hajlam, azaz mennyire magas a kóros gének száma, a betegség súlyossága, formája változó: lehet enyhe, egyoldali ajakhasadék szájpadhasadékkal vagy anélkül, illetve két oldali ajak- és szájpadhasadék.
A gyermek e hajlamosító géneket szüleitől kapja, akik rendszerint egészségesek, de ritkán esetükben is előfordulhat ajak- és szájpadhasadék. Az egészséges szülőkben a kóros gének száma nem éri el a küszöbértéket, ők azonban külön-külön annyi kóros kishatású gént adnak át a gyermeküknek, amennyi már elegendő a betegség kialakulásához. A kóros gének átadása véletlenszerű. Ezért az ismétlődési kockázat nem magas: 1-5%. Ez a kockázati érték minden terhességre külön érvényes.
A családon belüli kockázatot az érintett családtagok száma, a betegség súlyossága, a rokonsági fok és a vérrokonság befolyásolja.
A beteg egyed elsőfokú rokonainak (szülő, testvér, gyermek) görbéje a népességre jellemző görbétől jobbra tolódott, tükrözve a kóros gének nagyobb számát. Ennek alapján köztük magasabb betegség gyakoriság várható (4%). A másodfokú rokonok a gének egynegyedében (25%), a harmadfokú rokonok egynyolcadában (12,5%) egyeznek meg. Így, ahogy a rokonsági fok távolodik, úgy csökken a valószínűsége, hogy valaki ugyanazt a génkombinációt örökölje és úgy csökken egy adott családtag relatív kockázata, ahogy nő a betegség kiváltásához szükséges gének száma. Vérrokonság növeli a kockázatot.
Ha az érintett gyermek betegsége súlyosabb, a görbéje szintén jobbra tolódik és rokonaiban magasabb lesz a betegség előfordulási aránya: Pl. ha a hasadék kétoldali, az első fokú rokonok kockázata 5%, míg egyoldali esetekben csak 2%.
Az említett és a genetikai tanácsadáskor megadott kockázati (rizikó) értékek általában tapasztalati (empirikus) adatok, melyek különböző populációs vizsgálatokból származnak. Az empirikus ismétlődési kockázatokat lehetőleg nagyszámú esettanulmány alapján számolják ki. A kapott értékeket befolyásolja az, hogy mindkét szülő, csak az egyik szülő, vagy egyik sem ill. hány gyermek van érintve. Az empirikus kockázati értékek mindig csak irányadóak, mivel egy-egy családnál sajátos genetikai és környezeti adottságok is növelhetik ill. csökkenthetik értékét. Ajak- és szájpadhasadék esetén például kimutatták, hogy amennyiben csak az egyik szülő vagy egy gyermek beteg, a születendő utód kockázata 1/25 (4%). Ha azonban a közvetlen családtagok közül kettő érintett (két testvér vagy egy szülő és egy testvér), a leendő utód kockázata 1/8 (12,5%), azaz háromszorosa az előző értéknek.
Az 1-5%-os kockázati értéket genetikai szempontból nem tekintjük magas értéknek. Ilyenkor a genetikai tanácsadó orvos javasolhatja az újabb terhesség vállalását, annál is inkább, mert mégis előforduló hasadék esetében a sebészi korrekció elérhető.
Az ajak- és szájpadhasadék megelőzését a hajlamosító gének hatásának befolyásolása, ezáltal a betegség kialakulásának megakadályozása jelenti. A megelőzésnek három feltétele van: az egészséges életmódra törekvés, a genetikai hajlam megállapítása és a provokáló környezeti tényezők kiküszöbölése. A genetikai hajlam a ma még általánosan nem hozzáférhető ún. génpolimorfizmusok vagy génmutációk kimutatásával vizsgálható, de jó tájékoztatást nyújt a családfa analízis is a betegség családban való korábbi előfordulásának feltárásával. Mindezeken túl fontos mindazon környezeti ártalmak, provokáló hatások távoltartása, amelyek a genetikai hajlamot betegséggé változtatják. Ugyancsak fontos a genetikai hajlamot elnyomó védőfaktorok (pl. antioxidánsok) ismerete és alkalmazása.
Prof.Dr.Oláh Éva
professor emeritus
DE KK Gyermekgyógyászati Intézet
4032 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.